Pillanatnyilag a szobám egy katasztrófa-sújtitta övezethez hasonlít. Iszonyatos kupi van, táskák mindenhol, bár a pakolást éppen most fejeztem be. Ennek ellenére ami maradt, az nem a semmi, hanem a rendetlenség. A táskákban viszonylagos rend van, már csak a gépet, töltőt, netkábelt kell elpakolnom a noti táskába, meg persze az xp telepítő lemezt, ha - ne adja az ég - valami gond adódna. Aztán holnap elkezdődik az életem.
Mi más is jutna eszembe, ha nem az Edda híres dalának részlete:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése