Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2010. augusztus 16., hétfő
Koli jeli
Felvettek oda, ahova szerettem volna, ma jött a kolis papír. A hétvégét már tűkön ülve izgultam át (bár szerintem anyum jobban izgult, mint én :P) és ma vágre megjött a papír: felvételi kérelmét a bizottság elfogadta :D. Gólyatáborban természetesen ott a helyem (várost megismertetik, beíratkozásban segítenek, kiokítanak, melyik tanárnál meddi lehet elmenni, és nem kizárt, hogy lesz néhány gólyaszivatás, de csak a poén kedvéért) Már most alig várom a gólyatábort :). Igaz, a beköltözés négyig van, és busszal be is esnék az utolsó pillanatban, de nem úgy akarok odamenni, hogy már minden ágy foglalt, ezért valószínű, élek apám ígéretével és elvitetem magam kocsival, mivel nagyon messze lakok onnan reggel nyolc előtti busz ár oda három után. És azért egyszer, az első alkalommal, mikor még nem ismerem a várost, meg semmi ilyesmi, meg lehet tenni (remélem, apum nem fog eltévedni, mert mér itthon is hajlamos rá :P). De az az egy biztos: mikor bőröndökkel felszerelkezve belépek a kóterba 31-én, az a szabadulásom napja lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése