Vihar

Tudom, az időjárás már napokkal ezelőtt bemondta: késő délutánra hidegfront várható. Jó, addig nem is volt gond, h délelőtt apámmal meg a hülyeségeivel a nyakamban (jó ég, hányszor fogadtam meg csak ma, hogy többet aztán vele soha sehova...) elintéztem a koli jeli feladást, diákhitel igénylőlap, na meg kitekertem a belem ennek a hülyeségei után - város keleti feléből indultunk, nyugatiba menünk, onnan ki az északiba, holnap a déli ligetváros felé akar menni, és persze engem is magával rángatni :S De, ha sár lesz, nem megyek, az  tuti, én nem fogok sárhányót pucolni! Ma, mikor hazaértünk dél körül, kb 1 óráig beköltöztem a fürdőbe - lucsok egy víz voltam, ragadtam, és a mostani sampon is ócska, csak csütörtökön tudok elmenni venni, mert akkor lesz nyugis délutánom - apám nélkül -, hogy lemehessek shoppingolni.
Délután egyszerűen semmihez sem volt kedvem, nagyon kész voltam, apám meg bepörögve, mint állat, közölte: vagy lemegyek anyum elé, vagy ő megy. Na, mondom, azzal aztán anyum sokra megy, ha ő lemegy elé az ócska biciklijével, így lementem én. Okos lány tudta, hogy vihart mondanak, hát lement rövödnadrágban meg papucsban, xar esernyővel felszerelkezve, aminek a nyele a kezében maradt. Hat körül ért a városba a vihar, bár már előtte is esegetett, de nem olyan vészesen. Mikor viszont leszálltunk a buszról, már egyenesen locsogott, és telibe kapott minket. Se anyum, se én nem megyünk önszántunkból kocsmába, de ma jobb híján oda kéredzkedtünk be, hogy agyon ne ázzunk, azon a három méteren is xarrá ázott minden cuccom, táskám még most is szárítom. Mikor beálltunk a kocsma teraszára, látjuk: a tető tiszta lyuk, ömlött be rajta a víz, de szerencsére kiogtunk egy részt a falnál, ahol nem zúdult a nyakunkba az égi áldás. Ilyen vihart mostanában én nem láttam a környéken, egyszerűen locsogott, az esőcsatorna alig bírta elvezetni a vizet, a csatornák nem tudták elnyelni, és az eső csak ömlött. Kb 20 méterre lvő 4 emeletes panelt nem láttuk a szakadó esőtől. Mialatt a vihar végét vártuk, használhatóvá tettem az esernyőm - a nyél 2 részét úgy szorítottam egye, hogy onnan aztán fogón kívül más ki nem szedi -, na meg apám is le kellett szerelni. Mivel tudtam, hogy délután nkettőhárom között ivott, egyértelmű volt, hogy nem ülhet autóüba, de a hülye fejével le akart jönni elénk. Anyummal jó előre megbeszéltük, hogy ha hív, akkor még nem jöttünk el a munkahelyéről, ott váruk, hogy csendesedjen az eső. Mikor már egyszerűen nem tudtunk mit kitalálni, az jött, hogy a munkatársa hazahoz minket - amiúgy szerintem őt telibe kapta úton hazafelé, talán a benzinkútig elért, és oda be tudott állni, ha nem, akkor addig futott, mert addig semmi nincs. Nekünk is szerencsénk volt, hányszor elátkoztuk azt a kocsmát a sarkon, most meg csak oda tudtunk beállni az eső elől. Ez még kimaradt volna az életemből, mielőtt elmegyek :D