Vajon mi lehet az oka, hogy úgy érzem, több terem van egy kollégiumban - ahol minden, ami jut nekem, egy sarok, egy nagyobb, egy kisebb szekrény, néhány polc, és esetleg pár fogas -, mint otthon, ahol saját szobám volt? Miért érezhetem magam itt sokkal szabadabbnak?
A válasz egyszerű: az emberek miatt. Nincsenek fojtó kapcsolatok, magam szabom a korlátaim, és senkivel nem kell jópofiznom, akivel nem akarok. PErsze, vannak itt is elvárások, nem is kicsik, mégis, miért tudok nekik jobban megfelelni, miért vagyok képes itt sokkal többet kihozni abból, amim van?
A válasz erre is egyszerű: mert itt sokkal nagyobb biztoságban érzem magam. Akkor is, ha gyakorlatilag semmi sem biztos az itteni életemben, és mindent a tíz körmömmel kell összekaparnom. Maximálisan megéri minden, mert tudom, hogy tartok valahova. És tudom, hogy bármit is érjek el, csak az én érdemem, vagy épp az én hibám lesz. Hogy ez egoizmus-e, nem tudom. De, hogy többé nem fogom hagyni, hogy olyan szintű függésbe kerüljek bárkivel kapcsolatban, mint amibe az imádott családom egyes tagjai kényszerítettek, az egyszer biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése