Apróságok

Mindenki ismeri azokat az apró gondokat, amikből, ha túl
 sok van, lassan eljuttatják az embert addig, hogy elege van a világból, az életből, mindenből és mindenkiből. Na, most én vagyok ennek az állapotnak a végső határán. Azt hittem, a tegnapi nap elég jutott mindenből, hiszen sikeresen elkúrtam egy zh-t - csak remélem, hogy van javítási lehetőség -, fél órán keresztül üvöltöttem az őseimmel, mert arra nem voltak képesek, hogy szóljanak, mikor a nevemre jön egy csekk, vagy megkérdezzék, mit csináljanak vele. Persze, lehet, hogy az ember számára egyértelmű, hogy be kell fizetni, de akkor már nem egészen, ha van a rendszerben netes utalási lehetőség, a csekket pedig tűzön-vízen keresztül kiküldik, akkor is, ha  a számlát rég rendeztem. Na most, ők voltak szívesek befizetni azt, amit én előző nap elutaltam, és persze nekem kell ennek is utánajárnom, nekem kell minden szarhoz rohangálnom, mert ahogy az ittenieket ismerem, a HSZI elküld majd TO-ra, ami természetesen csak akkor fogad, mikor katalógusom lenne, és egyébként is visszaküld majd HSZI-hez, és köztük táncolhatok, amíg meg nem unom. Nem is a pénzről van szó - akkor sem, ha egy hétig élek annyiból -, hanem arról, hogy annyira nem tartanak a saját kib@szott szüleim, hogy szóljanak, ha a nevemre küldenek valamit, egyáltalán, hogy felbonthatják-e... Nem azért a lyukasért, de én sem nézegettem bele az ő leveleikbe kérdés nélkül... Ha ez nem lenne elég, ma elkéstem nagyZH-ról, mivel én barom azt hittem, hogy busszal is beérek időre (be is értem volna, ha másfél hónappal ezelőtt nem gányolják szét a város tömegközlekedését...), mikor lekéstem a villamost, magas sarkúban caplathattam keresztül a fél belvároson, de természetesen esélyem se volt időre beérni, így a Zh-t nagy valószínűséggel ismétlem majd utolsó héten, hogy azt már ne is említsem, hány határidő van a nyakamon... ELEGEM VAN. Így, nagy betűkkel.
Ja, és a listáról már csak annyi hiányzik, hogy a robotika ZH-mon ne legyen meg a minimum, hadd javítsak már egy nap  két nagyZH-t a kicsi mellé...