Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. június 25., szombat
A szökött rab önként megy vissza börtönébe...
Ezt tettem a hét közepén. Nem igazán volt sok választásom, mivel ott ne igazán jutottam munkához, némi utánajárással itt több esélyem van. Visszamentem a börtönbe, ahol éveken keresztül éltem, de már nem mondok le a szabadságomról. Egyedül azért fogom kibírni, mert tudom, hogy szeptembertől mehetek majd vissza, és egy újabb nagyszerű év elé nézek. Addig meg csak kibírom valahogy...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése