És elmondhatom: igen, megérte. Néhol ugyan érzem ugyanazokat a túlzásokat, túlmázolásokat, amiktől néha a többi kötetben is hányhatnékom támadt, de elmondhatom, hogy azt kaptam, amit vártam: nem egy regényt, nem egy életrajzot, nem egy életrajzi regényt, nem adatok száraz halmazát, hanem részleteket, amik máskülönben a feledés homályába merültek volna, ezért örülök, hogy sor került egy újabb, sablonosnak tűnő kötet kiadására, mivel egyetlen dolognak tett eleget, amit vártam tőle: valami újat mondott, nem csak azok az információk voltak benne talán kicsit módosítva, más sorrendben, amikkel az összes többi tömve volt.
A másikat, amitől a legtöbb hasonló kötetet legszívesebben kivágtam volna az ablakon - csak, mivel neten találtam nem egyre, a laptoppal valahogy nem szívesen tettem volna ezt meg -, a kitérő válaszok jelentik. Oldalakon keresztül írnak mindenről, csak arról nem, amilyen kérdések felmerülhetnek a cím és a beharangozó kapcsán, végül pedig a több oldalas fejezet végén néhány sorban intézik el a választ. De van egy stílus, amit meg kell szokni, ha egy bizonyos témakörben akar tájékozódni az ember, és a mézes-mázos szavak és kitérő válaszok mögül kell kihámozni a lényeget.Idővel ezt is meg lehet tanulni, de megszokni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése