Privát tér

Mindenkinek ismerős fogalom, de mindenki máshol húzza meg a határt, ahol nincs tovább. A legtöbb embernél  ez úgy fél-egy méter környékén van. Kellemetlen érzés, ha valaki azon belülre kerül, és ösztönösen hátrálni kezdünk. De néha elnézzük, ha valaki átlépi ezt a határt, és új határokat állítunk fel. Elnézzük, ha az egy barát, akivel napról napra egyre jobban ismerjük egymást, vagy, ha az egy tanár, aki segíteni akar. Ahogy egy fedél alá kerülünk teljesen idegen emberekkel, egyre inkább megváltozik ennek fogalma, hiszen az idegenekből lassan barátok lesznek, megtudunk egymásról dolgokat, megismerjük egymás hibáit, és gyakran elnézzük ezeket a másiknak. Idővel, ha a viszony valóban jól alakul, mi magunk lépjük át az általunk felállított határokat, egymás érdekében. A visszahúzódóból lassan kezdeményező lesz, és, ahogy egyre közelebb engedjük a másikat, a tér fogalma idővel megváltozik. Lassan, de biztosan kezd kialakulni valami, amit talán bizalomnak nevezhetünk...