Egy szó, ami mimdenkinek mást jelent. Egy érzés, amit sokszor észre sem veszünk, mégis tudjuk, hogy ott van, és, bár mimdenki számára másból fakad, lényegében mindig ugyanaz: olyasmire találni, amit kerestünk, de egészen sosem volt a miénk. Olyasvalakinek, aki sosem dönthetett, aki mások által kikényszerített elvárások és szabályok börtönében élte le élete nagy részét, ezt jelenti, ha saját döntéseket hozhat, legyen az akár önként vállalt felelősség, vagy újabb, tucatnyi elvárásnak való megfelelés is okozhatja ezt. A lényeg a saját döntésben van, abban, hogy ezek az elvárások már egy útnak a részei, ami az álmok megvalósítása felé tart. Okozhatja ezt az érzést, ha egy olyan közösségbe kerülünk, ahol megértenek és meghallghatnak, ahova minden este jó érzéssel térünk vissza, és akik mellett nyugodtan tudunk aludni. Vagy egyáltalán maga a tudat, hogy van, aki számít ránk, aki vár, akivel, ha találkozol, őszintén mosolyodsz el. A szabadság érzése pedig olyasvalami, amit nem lehet pontosan leírni. Boldoggá tesz, de van mögötte még valami... Aztán lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert sokáig nem ismertem...