Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. szeptember 6., kedd
Nehézségek
Az első napok arra jók, hogy az ember rájöjjön, vállalt egy teljesthetetlen félévet. Fogalmam sincs, hogy fogom végigcsinálni, de egyben biztos vagyok: akarom. És, ha én akarok valamit, azért bármire képes vagyok. De, ha egy nap nem huszonnégy óából állna, hanem esetleg mégegyszer annyiból, talán érdemben is lenne esélyem. Leadni nem akarom a kurzusokat, mert kell a kredit, ha idejében végezni akarok lévén, hogy az első félévem nagyon elrontottam, és inkáb mosg gebedjek meg, mint az utolsó félévben. Eszemben sincs feladni, és most már motiválnak olyasmik, is, hogy végre bejutottam a kurzusra, amire egy éve vadászom a helyet, végre azt a nyelvet tanulom, amit imádok, és ha már egyszer belekezdtem ebbe az egészbe, csak azért is végig fogom csinálni. Akkor is, ha kizsigerelnek laboron, és agyilag teljesen lefáradok a nap végére...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése