Valahol ott kezdődött a dolog, hogy az üvöltő zene miatt éjjel semmit nem aludtam, szobatársammal filmezni kezdtünk. Mire hajnalban elaludtunk volna, ő kirángatott az ágyból - konkrétan lerángatta rólam a takarót, mikor a fejemre húztam azt -, hogy csináljam meg a haját, mert megy túrázni.
1: minek túrára megcsinálni? csak összeragad a hajlakktól, nem?
2: lehet tippelni, mennyi hasznom vette reggel kávé néklül...
Miután elment, végre sikerült aludnom kemény két órát, mikorra is ébresztőt állítottam, hiszen délben csoporttársakkal találkoztunk a belvárosban. Nem is ezzel volt gond, viszont az ébresztő előtt pár perccel majdnem rám törte az ajtót az egyik idióta főgólya, hogy keresi a kisgólyáit. Pizsiban, kócosan nyitottam ajtót, ahogy egyébként nem szoktam, a lényegre törő párbeszéd a következőképp hangzott:
- Mit akarsz?
- A gólyákat keresem.
- Húzz innen, itt nincs egy sem. - Áll, mint szamár a hegyen, szerintem fel se fogta, amit mondtam, így elkezdtem kifelé hajtani... - Kifelé - vetettem még oda, majd az orrára vágtam az ajtót, ahogy küszöbön kívülre került.
Ez még értelmes beszélgetés volt tőlem reggel, kávé nélkül. A telefon esetében ez kimerül annyiban, hogy kinyomom, vagy felveszem, és üvöltve - morogva szintén melegebb éghajlatra küldöm az illetőt, hiszen mindenki, aki ismer, tudja rólam, hogyha megtehetem - márpedig most megthetem -, akkor délelőtt alszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése