"Lenn az Alföld tengersík vidékin,
Ott vagyok honn, ott az én világom..."
Mégis, mikor a Dunát átlépve hosszú idő óta először újra hegyeket láttam, rájöttem, mennyire hiányoztak az erdősávokkal tarkított domboldalak, a völgyekben megbúvó kis falvak, a hegyoldalakból reggel felszálló köd, vagy a dombtetőről velem farkasszemet néző tökéletes zivatarok... Még a fény is egész más ott. A múltam mégsem ide köt, hiszen nem ide születtem. Hiányzik a hegyoldal, ahonnan a Balatonig elláttam, hiányzik a tó melletti kis falu, a keskeny erdősáv, ami a kerteket és a tavat elválasztotta egymástól, a ritka madarak, állatok, amiket a városi ember talán sosem láthatna.
Hiányzik a természetnek az az oldala, ami az Alföldön nincs, de a várost szívesebben kerülném el. Hiszen a természet az álmaim birodalma, a város pedig csak egy börtön. Hiába újították fel, építették át egy részét: az utcákon végiggördülve egyetlen sarokra, fára, vagy térre sem tudtam úgy nézni, hogy kellemes emlék jutott volna az eszembe. Ez itt a különbség: hiszen visszatérve az Alföldre, ennek a városnak minden szegletéről csak boldog percek jutnak eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése