Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz.
Egyikünk sem jár egyedül.
2011. december 12., hétfő
Még mindig PótZH
Azt hiszem, kezd az agyamra menni a tananyag, de az esti óra kárpótol - egy szem gondom vele, hogy azt követően ki kell jutni valahogy a buszra...Ha viszont az ellenkező irányba indulok el, és a körúton megyek, talán van is rá esély...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése