A karácsonyfa alatt, a fényekben gyönyörködve, miután átadtátuk egymásnak ajándékainkat, álljunk meg egy pillanatra.
Szenteste van. Valóban a karácsonyt ünnepeljük ma? Vagy a fogyasztói társadalom időszakos, pánikszerű felvásárlási és ajándékozási lázát, az éves munkáért kiérdemelt prémiumokat és a hatalmas sütés-főzéssel járó összejöveteleket? Valóban azokkal töltjük ezt az estét, akik fontosak nekünk? Mindenre gondoltunk? Ha kimondom azt a szót, hogy karácsony, sokaknak talán eszébe jut a bevásárlóközpontok émelyítően giccses díszítése, az üzletek leárazásai - majd az ünnepeket követő még nagyobb leárazások -, az azokban tolongó egyre idegesebb emberek áradata karácsony előtt ajándékokért tolongva, karácsony után visszaváltandó ajándékokkal tolongva, a pánikszerű ellenőrzés, hogy vajon mindenkinek megvettük-e, amit terveztünk, aminek végén legtöbben arra jutunk, hogy még valamiért el kell rohanni az utolsó pillanatban. A szeretet ünnepéből a rohanás, feszültség ünnepe lett.
Álljunk meg egy pillanatra, és jusson eszünkbe, mit jelent a karácsony maga. Hatalmas partikat rendezünk, éjjel-nappal a konyhában robotolunk, hogy minden tökéletes legyen, és jóval többet költünk, mint az év többi részében. De vajon a valódi ünnepeltnek is van helye ezen a partin?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése