Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2013. május 6., hétfő
Transcendence
A zene és a klip összhatása gondolkodásra késztet: számvetésre, miértek felvetésére, válaszok keresésére. Ezredszerre hallgatva is talál újabb kérdést, amit a felszínre kell hozni. Ha valami, hát ez a zene segít tisztába jönni az embernek önmagával, a szándékaival, azzal, mit vár és mit képes adni, kicsoda egyáltalán ő maga. Szabad-e, vagy csak annak hiszi magát?
Jó, rossz, félelem, vakmerőség, kitartás, menekülés, küzdelem, feladás, erő, gyengeség, makacsság, engedelmesség, szúrós pajzs, érzékenység: mind egy ember részei - egy emberé, aki kimondja, amit gondol, de nem beszél róla, ha a lelkébe gázolnak.
Az elveim ébreszti fel a dal, a céljaimra emlékeztet, és arra, mi minden történt, mielőtt megismertem a szabadságot. Három évvel ezelőtt meghoztam egy döntést, ami máig meghatározóan hat: repülni akartam. Ha pedig egy énekesmadár megismerte a repülés örömét, megtanult túlélni a rácsokon kívül, odakint is marad. Nem fog visszatérni egy kalitkába sem főleg, ha nem önként vállalta a börtönt, ahonnan kirepült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése