Nem érdemlem meg az életet, azt főleg nem, ami megadatott. A kezemben van a lehetőség régi álmaim megvalósítására, azokból az időkből mikor még reméltem hogy mire ez a nap eljön, sikerül azokhoz méltóvá valnom. Talán sosem voltam az. Talán soha nem is leszek az. Félelmeim rabja lettem olyan falak mögé zárkózva, amiken ember nem juthat at. Színjáték minden. Csak az értelmet nem látom miért is... Mert mialatt szerepek tucatjait játszottam minden nap, féltve elzárva egy részem a világ elől, elfelejtettem úgy őrizni azt ahogy kellett volna.. Valahol, valamikor az, ami egykor tiszta, ártatlan, őszinte volt, megváltozott valami mássá, amiből ez mind elvesszett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése