" 1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból."
Olyan könnyű leírni, kimondani dolgokat... Mi értelme, ha a szavaim megérintik a lelket, ha az enyémben üresség van? Mi értelme ennek az ürességnek, ha a körülöttem levő világ szép lassan darabjaira omlik szét? Hogy építhetnék új várat a romok helyén, ha a réginek se volt alapja?
És hogy kezdjek a semmiből felépíteni mindent?
Két dolog van, amit nem vehetnek el tőlem, ha el is veszik minden. Az egyik a hit, a másik pedig a büszkeségem. Kitartást pedig már tudom, honnét meríthetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése