Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. augusztus 28., vasárnap
Szabadság
Tulajdonképpen most jöttem rá, hogy egy hét múlva újra a kollégiumban leszek. Most érzem két hónap örökkévalóság után először a szabadság közeledtét, és ez valami hihetetlen, euforikus örömmel tölt el. Aki most látna, hülyének nézne, hogy a semmin nevetek újra és újra, de két hónap bezártság után valami leírhatatlan érzés tudni, hogy már csak napok kérdése, és újra szabad leszek. Talán a rab madár is ezt érezheti, mikor kirepül a kalitka nyitott ajtaján...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése