Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. október 10., hétfő
Ha hétvégén több időt szántam volna a tanulásra, most nem kellett volna egy órával korábban bejönnöm üres teremre vadászva, hogy készülessek a zéhára. Annyira nem vészes, de azért nem árt átnézni a dolgokat, még van kb 40 percem, és elég jól állok, ezért is van most egy kis időm beszúrni ezt a bejegyzést. Inkább ezt írjam, mint valami mást, mert, ha abba belekezdenék, tényleg nem tudnék leállni, márpedig valahogy ki kellene bírnom szerdáig, vagy legalább holnap estig. Ha a laboron túl leszek, gyakorlatilag vége a hétnek, már csak könnyű óráim lesznek. Hétvégén meg majd tényleg lehet tanulni. Egyrészt, időm is lesz rá, mivel mindenki hazamegy - nem mondom, jó volt, hogy itt maradtak a többiek hétvégére, elmentünk ide-oda, de azért az se rossz, ha egy kicsit bezárkózhatok, és nem kell foglalkoznom a világgal. Na meg, ugye az sem, mellékes, hogy jövő héten lesz majd egy, két, három, négy, vagy talán még több zéhám, amire nem ártana készülni sem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése