2012. október 22., hétfő

Kettősség: a munkában és a magánéletben...

I felt so f*cking genius - mikor a vakon megírt opengl ZH-mra megkaptam a pontok harmadát, vagy, mikor a nulláról 24 óra alatt belejöttem annyira a cuccosba, hoy be tudtam adni egy hibátlanul forduló, teljes funkcionalitással rendelkező programot bőven (órákkal :P ) a haátridő jelárta előtt. Más dolog, hogy abban a huszonnégy órában kódolás közben az utálok programozni állapotban voltam, miután viszont láttam az eredményt, az imádok programozni állapotból zuhantam vissza az előzőbe, ahogy folytattam, amíg le nem adtam.
Biztos feltűnt már, hogyha tanulásról, vizsgáról, vagy akár a saját szaktársaim értelmi színvonaláról van szó, sokszor vagyok nyers, bunkó, satöbbi. Mert ezen a területen csak úgy tudok érvényesülni, ha mindent megtszek, hogy a többiek fölé kerüljek.

Más téma: A mai, illetve az elmúlt napok folyamán kellett rájönnöm, hogy még sosem volt talán a szüleimen kívül olyan ember az életemben, aki a kapcsolatunkban nem csak a saját érdekeit nézte, aki velem is törődött... Rájöttem, hogy felém nagyon-nagyon ritkán tapasztaltam csak önzetlenséget: azt a fajtáját, mikor, ha sírnál is megszívesebben, megnevetteted inkább a másikat. Mindig én voltam ez a személy. Ritkán kerülnek hasonló emberek az életembe, még ritkábban alakul úgy, hogy ne legyen rossz vége a dolognak. Szeretnék reménykedni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése