Most akkor hol is tartunk?

Minek lehet nevezni azt, akivel rendszeresen összejárok, és aki miatt minden ilyen alkalom után kevésbé érzem szar embernek magam? Minek nevezhetem azt aki megért, meghallgat, és ahogy komoly dolgokról el tudunk beszélgetni, úgy vagyunk képesek baromkodni is, akár egyszerre a kettőt: billiárd, vagy kártya közben lelkizni  főleg némi kísérő mellett... :) Valahogy mindig jó kedvem lesz ezektől az estéktől, és nem az alkohol miatt. Az elmúlt hetek talán kissé jobban összekovácsoltak minket, és azt hiszem, igaz a mondás: mikor elvesztünk valamit, kapunk valami mást, ami, ha ki nem is tölti a veszteség miatti hiányt, létrehoz valami újat, valami jót, amire lehet tovább építeni.