Eljött az az időszak, mikor reggelente már nem lehet ellógni az órákat, és mással aláíratni a katalógust, mert, ha más megy be helyetted zéházni, nagy a lebukás esélye (feltéve, hogy néznek igazolványt, ami nálunk ugyan nem fordul elő, szóval simán megtörténhetne, és megtehetném, hogy mást küldök be, még lenne is, aki elvállalná egy-két sörért, de jobb nem kockáztatni).
Reggel öröm látni a hozzám hasonlóan kipihent fejeket, éber tekinteteket, és kisimult arcvonásokat - rémlik fel előttem lakótársam horrorba illő feje, és bevonulása. Akaratlanul is mosolygok, mikor látom, hogy reggel a nálam nem sokkal éberebb lakótársaim vadásszák össze a (szokás szerint nálunk kirakott) szárítótól a holmijukat, sminkelés - feltéve, hogy van rá idő, és hozzá kedv -, fésülködés, vagy épp fogmosás közben beszéljük meg, melyik busszal megyünk be - mintha akkora választék lenne -, közben pedig álmodozunk, mit fogunk csinálni hétvégén, csak azt nem tudjuk, miből valósítjuk meg a jókedvet.
A tegnapi tanulásom azzal kezdődött, hogy a lakótársaim beállítottak a városból: "hoztunk sört". Így annak kíséretében kezdtünk neki egy hosszú éjszakának, aminek nálam az lett a vége, hogy kilenc és kettő közt vagy hat filmet néztem meg, közben pedig pont azokat a kapcsolási rajzokat nem tanultam meg, amik kellettek volna (függvényekkel nem volt gond, fele pontot megadják, ha rosszul is írtam fel, illetve hiányolni fogják az indexeket)... Csak remélem, hogy jót néztem a szomszédról, mert bár rémlett valami a jegyzetből, mondjuk úgy, hogy a zéháról egy enyhébb szemtengelyferdüléssel jöttem ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése