Nos, a változatosság kedvéért egy órát aludtam, ez is jobb, mint a semmi. Még van fél órám a buszig, tanulni már nem akarok, csak összekavarnám, amit már nagyjából tudok, így blogolással ütöm el az időt.
Hogy egy villámcsapással kezdjek: a kolit első körben elutasították. Ma vizsga után, már előre felszerelkezve jövedelmet (diákhitel, de állítólag elfogadják) igazoló papírokkal, folyószámlakivonattal, meg mindennel, ami kell, kiskoszümben, körömcipőben vizsga után kicaplatok a hivatalba, és tájékozódom. Sürgősen kell a papír róla, hogy öneltartó vagyok, mert akárhogy számolom, az húsz pont lenne. Ha kevesebb is, akkor is több, mint a mostani, és minden ponttal több esélyem van visszakerülni. Egy biztos: bármire hajlandó vagyok, hogy ne kelljen visszamennem.
Jellemzően a tanulmányi átlagon buktam el a dolgot, de, hogy csak egy példát mondjak: ebben a vizsgaidőszakban a tíz felettiből még a maival együtt három vizsgám van hátra, és még nincs hármasnál rosszabb jegyem. Az is valószínű, hogy bukni sem fogok. Szóval az előzőt ott kúrtam el, hogy hazamentem karácsonyra, így az első két hét kapásból off. Jövőre a karácsony annyi lesz, hogy kicsi lány 24-én jön, 27-én megy. Na meg ott, hogy utána is kitoltam a dolgokat, és nem kalkuláltam bele, hogy az uv-k összejöhetnek... Össze is jöttek, csak nem úgy, ahogy én akartam. Hogy a fellebbezésben az indoklásnál meghatja-e a kollbizt, hogy magyarázom az átlagom, nem valószínű, ahogy hallottam, ezért is próbálok az anyagi helyzeten gyűjteni pontokat (mivel itt nincs ismerős orvos, aki kiadná az igazolást, hogy támogatásban részesülök, kategóriás nem vagyok (se árva, se nagycsaládos, se halmozottan fogyatékos, bár ezt egyes lakótársakkal kölcsönösen kétségbe vonjuk egymásra vonatkoztatva), így más lehetőségem nem marad, mint, hogy kicsi lány mostantól öneltartó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése