Nyakamon a leadások, zéhák, és, ha ez még nem lenne elég, a könyvtárba is vissza kéne vinnem egy könyvet, és megszereznem egy másikat, ami kéne egyrészt a zéhához, másrészt meg a vizsgához. Mert igaz, jó az előadásanyag, meg minden, de semmi kedvem a netről összeguberálni hozzá, ami nincs benne.
Most a szokásos helyemről, a szokásos időben tolom az agymenéseim egy sikeres zéhá, reményteli leadás (csak egy kisebb csoda segíthet, hogy meglegyen belőle a pontom, és mehessek vizsgázni), hosszú óra (egyszer már tanultuk, hogy nem fogják még fel?), és persze egy zéhára tanulással, és elővizsga.anyagbegyűjtéssel eltöltött délelőttöt követően. Még egy óra vár rám, ahol a másik elővizsga részleteit tudom meg (arra tanulni kell majd, mert szóbeli, de annyira nem vészes, állítólag, akik bejártak az órára, alapban kettesről indulnak, a reggelit meg majd kipuskázom, ahogy kell). Aztán hazaesek, átvergődöm magam a halomnyi mosatlanon, ami tegnap óta vár rám a konyhában, berakok egy mosást, ha a lakótársam végre lepakol a szárítóról (ha kint lesz a másik, le se kell pakolnia, de legalább az egyik kellene), a holnapi napot pedig megint zéhára tanulásra kell majd szánnom. Ahogy a holnaputánit is, és az azutáni nagy részét (zéhá reggel + este), péntek este pedig megbeszéltük, hogy a lakással iszunk. Csak még azt nem tudjuk, hogy miből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése