Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2012. február 13., hétfő
Még mindig itt...
Mivel gyorsabban végeztem, mint hittem - és, miután megláttam az oprendszerek könyv vastagságát, eldöntöttem, hogy többet egyszerre nem vagyok hajlandó hazavinni -, így maradt még majdnem egy órám a következő előadásig. Már most látom, ahogy este totál - nem csal az előadások által - lehúzott aggyal esek haza, azzal a kikötéssel, hogy ma este senki ne kössön belém, mert azt rövid úton el fogom küldeni a p*csába...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése