18

Mindig tudtam, hogy a tizennyolcadiknak kell a legjobbnak lennie. Egész eddig nem jelentett semmit számomra ez a nap, hiszen az életem csak most kezdődik. Minden most kezdődik, ami szabadság, függetlenség, boldogság, élet.
Régóta vártam erre a napra, és mindig tudtam, hogy ennek kell a legjobbnak lennie. Annyi mindent megfogadtam régen, hogy mostanra elérem, és ennek nagy része sikerült is: bizonyítottam magamnak és környezetemnek, hogy igenis, értékes ember vagyok, és olyan dolgokat sikerült elérnem,  amiről korábban csak álmodni  merhettem, vagy még az se. Azt hiszem, ha van boldog születésnap, akkor a mostani - eddig legalábbis - az. A legjobb, ami eddig volt. Végre nem azzal az érzéssel keltem fel, hogy jaj, ma bájologni kell, mert volt, hogy én is elfelejtettem, milyen nap is van. Mert ez a nap a számomra egy valódi korszakváltás minden értelemben. Vég, és kezdet egyszerre. Sokkal másabb és nagyobb jelentőséggel bír, mint az eddigiek.  
Sokáig nem értettem, miért lenne boldog egy születésnap, csak kellemetlen, idegesítő bájolgásnak tartottam, amíg nem lett részem a mai napban. Boldog voltam, mert nem ajándékokkal kompenzálták mások az egész éves figyelmen kívül hagyást, mégis nagyobb ajándékot kaptam tőlük, mint bárkitől eddig. Figyelmet, törődést, kedvességet, őszinte mosolyt. Azokat a dolgokat, amikben sokáig nem volt részem, és rengeteget jelent nekem, hogy nem csak ezen a napon - bár ma különösen -, de mostanra nekem is jut belőle. Szárnyalni tudnék, úgy érzem, menten elrepülök, alig tudom levakarni a vigyorom, és, ha ennek köze van a boldogsághoz, akkor én most azt hiszem, az vagyok. Ez az első igazán boldog születésnapom.