1. nap
Magyar érettségi volt a ma délelőtti program. Első egy órában szövegértés, Janus Pannoniusszal kapcsolatos szövegről. Egy gond volt vele: kevés idő. Még sehol se voltam az utolsó feladattal, közben egy nehezebbet kihagytam, mikor szóltak, h 5 perc van még. Na, akkor jött a pánik első hulláma, de szerencsére be tudtam fejezni, és az egyeztetések szerint jók is lettek azok a megoldások. Aztán jött a szövegalkotás, amin olyan témák voltak, h fejre álltam tőlük. Legszívesebben érveltem volna, de, mikor megláttam a témát, rögtön letettem róla. A regényekben, illetve életünkben jellemezni a tárgyi környezet fontosságát... Ez azoknak való, akik foglalkoztak vele, azoknak, akik tudnak rajzolni, mert abból ki lehet legalább indulni. A verselemzés a vészforgatókönyv volt, amit legrosszabb esetben vetettem volna be, de előtte megpróbálkoztam a novellából, hátha ki tudok belőle hozni valamit. Arra csak utána jöttem rá, hogy teljesen félreértelmeztem az egészet, és csak reménykedhettem, hogy a javító tanár nem nullázza végig. És ehhez képest egész jól sikerült, én legalábbis elégedett vagyok azzal a 87 %-kal, amit egy jó szóbelivel 90 fölé húzhatok.
2. nap
Ma a matek került sorra, ami röviden és tömören: szar lett. olyanokat raktak bele, amiket fakton vettünk, ott is csak említés szintjén, azt se tudtam, eszik-e, vagy isszák! Ráadásul két témakör volt az egészben, amit ki akartam kerülni: valszám, és koordinátgeometria. Plusz a statisztika halmazos része. Valami kijött ott is, remélhetőleg csak a 2 pontost szúrtam el. mondták annak a vlszám részénél, kicsit máshogy kellett végigvinni a dolgot, mint ahogy én összehoztam, de, hát már felkészültem rá, hogy a matek xar lesz, és nagyon nem fogok duplázni. Bár annak még a gondolata is csak említés szintjén merült fel, hiszen tanulmányi pontokban csak egy tavalyi töri 4 húzza le kicsit a dolgot, szóval mindenképp jobban jövök ki, ha simán számolunk. Érettségi után nagyon le voltam törve. A poén az volt, h mikor mentünk ki a suliból, ott strázsált az igazgató az egyik ajtónál, és magyaráz valakinek: Na, jönnek ki a mosolygó érettségizők... Erre a válasz egy gyilkos pillantás, mire ő megjegyzi. Hát, ők nem mosolyognak. - Nem, mi nem mosolygunk, mert nincs min.
Végül, mikor pár nappal ezelőtt rászántam magam, és, ha már egyszer suliban voltam, megkérdeztem, milyen lett, nem akartam elhinni. Jön ki, a legrosszabbra felkészülfe kérdem: nagyon rossz lett, ugye? Mondja: 87%, erre én: Mennyi??? Úgy voltam vele, hogyha 80% meglesz, annak nagoyn fogok örülni és magamnak még a lenagyobb jóindulattal is csak 83-at hoztam össze itthoni ellenőrzés alapján, tanár jóindulatát hozzászámolva nagyon optimistán gondoltam 85-re. Hogy hogy lett ebből 87, nem tudom, de nagyon örültem neki :)
3. nap
A töri elsőre nagyon, könnyűnek tűnt. Atlasz hátuljában bent volt a kronológia, térképek, évszámok, minden, ami csak kellett. Persze, azért voltak bőven hibalehetőségek, pl okfejtések, amikbe a tanár beleköthetett. Ez volt az első érettségi, ami után vigyorogva mentem ki az iskolából. Végül komolyabban csak az utolsó esszémbe kötött bele, de ott is tudtam, mit hibáztam, és mit kellett volna még odaírnom. Szóval tudom, hogy azt meg tudtam volna jobbra is írni, de így is 90% lett, akkor meg mi a francot akarok? :D
4. nap
Az angol érettségi sem tűnt nehéznek. A szövegértés, és a hallott szöveg értése ott volt, azokon összesen 3 vizsgapontot buktam. A nyelvhelyesség jobb lett, mint vártam, bár arról tudtam, hogy elrontottam. A levél pedig... Nos, arról már közben is rájöttem, hog ynehéz volt. Sikerült félrefordítanom, ezért félre is értelmeztem a feladatot. Szerencsére a tanár jófej volt, és összesen így is összehozta a 90%-ot, ahol tudott, halászott hozzá pontokat.
5. nap
Na, ma végre túlesem az utolsó írásbelin, nevén nevezve informatikán. Magán az érettségi tényén meglepődött egyik osztálytársam, hiszen ő - ahogy mindenki más - is tudott róla, hogy szívesen írogatok ezt-azt, és nagy szemeket meresztett, mikor elmondtam, hogy - remélhetőleg - egy leendő gazdaságinformatikussal van dolga. Hogy hogy fér össze a vers- és novellaírás a matekkal és az informatikával a későbbiekben, majd meglátjuk.
Már azért, hogy le tudjam tenni az érettségi gyakorlati részét, meg kellett küzdeni, mivel... Inkább kezdem az elejéről, mert így csak belebonyolódok.
Mikor a portán bementem, és megnéztem a kiírást, már tudtam, hogy a nyelvi labor nem jelent jót, mivel ott szar gépek vannak. Páran egymásra találtunk, bemegyünk, leülünk, bejelentkeznénk... hoppá. Itt volt az első koppanás, mikor ez nem ment. Na, fel, mindenki el az útból, sprint a rendszergazda után, hogy gáz van. Nézi, próbálja, hát, őt se látja szívesen a gép, bemászik alá, madzag ki, madzag be, ugyanaz a végeredmény. Eközben az előttem ülő egykori faktostársam (11. év végéig bírta a kiképzést) gépén másik hibaüzenettel, de szintén nem ment a bejelentkezés. Fél nyolctól nyolcig ment a küzdelem a gépekkel, a végeredmény az lett, hogy csajszi ment a tanári géphez, nekem meg a helyére bekötöttek egy új gépet, ami már ment rendesen - még csak az hiányzott volna, hogy ne menjen! Ez alatt az idő alatt párszor elgondolkodtam, hogy na, most mi lesz, és két lehetőség közt választhattam kínomban: vagy sírok, vagy nevetek. A nevetést választottam, hiszen abból rossz nem lehet. Ha pedig a kettő közül a nevetést választom - bár én nem igazán hiszek benne, de lehet benne valami - a környezetemnek is olyan pozitív energiákat sugárzok, ami abba az irányba mozdítja a dolgokat, amerre én szeretném. Ezt követően viszont még az office-szal is meg kellett küzdenem, mivel internet híján nem tudta befejezni a saját telepítését - mindenki tudja, mi történik 2003-as első indításánál, hát ez ott nem ment, és ez nem tetszett a gépnek, és nekem sem. Minden megnyitásnál le kellett lőnöm a telepítőt, de hát általánosban is olyan gépeken edződtem, rutinból kattoltam, ahova kellett főleg, mivel mind korlátozott felhasználóként vagyunk a rendszerben, ezért elvileg nem telepíthetünk, szóval ezen már nem problémáztam.
És mindez még a vizsga megkezdése előtt volt. Negyed kilenckor végre hozzáláthattunk a három órás vesszőfutásnak. Nem mondom, hogy nem dolgoztattak meg alaposan, mert meg kellett küzdeni érte, de végül is, miután az utolsó üres fél órámban vagy ötször átnéztem mindent, úgy tűnik, jól mentek a dolgok. Míg a mateknál az derült ki, hogy amirőlm azt hittem, tudom, nem tudom, itt épp az ellenkezője történt. Olyan dolgokat sikerült megcsinálnom - remélhetőleg jól, de hát miért is ne lenne az, ha a jó megoldás jött ki? -, amikről azt se tudtam, egyáltalán léteznek, és mégis összejött valahogy a dolog. Ilyen volt például a diavetítésben működtetett hivatkozás, illetve a mindig mumus excelben a mindig mumus index hol van függvénypáros, ami megintcsak csont nélkül meglett. Összességében megvolt, szép volt, jó volt, remélhetőleg jó is lett, ugyanakkor elég is volt. Még egyszer végig nem csinálnám, főleg nem antibiotikumozás közben. Ma reggel azért halasztottam pár órával az adagot, hogy tiszta fejjel menjek be, mert olyan erős szart írt fel a doki, hogy földhöz vág, úgy érzem magam utána, mint aki lenyomott vagy egy liter bort a rosszabbik fajtából. Pár napja már gyúrtam rá, hiszen akkor keltem, mikor a vizsgával végeztem, így nem estem ki nagyon.
Éééés, már csak egy szóbeli, amire 5 tételsort kellene tudnom. Az nagyjából 100 tétel, szóval ma rápihenek, aztán holnap in medias res.
Törivel, és matekkal egy napon kérdeztem meg azt is, ha már egyszer szembe jött velem a tanár, és, bár pontos pontszámot nem tudott mondani, azért százegynéhány vizsgapont nem aolyan rossz. Szóbelivel azon is húzhatok valamennyit.
Nos, még mindig azona szinten vagyok, hogy majd holnap elkezdek tanulni... Pedig most már holnapután június...
Na, és, hogy ki ne hagyjam a sorból, sikerült megtudakolnom a szóbeli beosztását. Na, ki lesz az első nap első felelője, vajon ki??? hát, persze, hogy engem sikerült arra beírni... Akkor még a beosztásnak nagyjából a fele kérdéses volt, és azért tettem egy kísérletet, hogy megkérdezzem: ez ugye még fog változni? Hát nem az az egy pont tuti biztos benne? Hadd ne mondjam, mennyire örültem neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése