Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. április 2., szombat
Az első alkalom
Ma volt először lehetőségem megadni az emlékezés módját. A nap átlagosan telt el: bevásárlás, mosás, takarítás (a tűzhely állapotáért még számolok a többiekkel)... Este viszont egy percre leoltottam a lámpát, és az egyetlen fényforrás az ablakban égő gyertya volt. Ez alatt a perc alatt végiggondoltam, honnan indultam, és hova jutottam, és végre elsuttoghattam, amit annyi éve ki akartam mondani: már nem élek börtönben. Köszönöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése