Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. április 18., hétfő
Éppen, hogy...
Ahogy az ember elkezdi magát egyre nagyobb biztonságban érezni egy új helyen, új emberek közt, egyre kevésbé védi a magánszféráját, magántulajdonát, és egyre több jelet hagy hátra. Olyan jeleket is,amikből elindulva egyesek olyasmit tudhatnak meg róla, amit az illető nem akar, hogy kiderüljön. Egyre több hibát követünk el, és egyre kevésbé vesszük észre őket. Mikor pedig felismerjük a lehetőséget, sokszor már késő...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése