Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2011. április 21., csütörtök
Túlesve...
Reggelre már tényleg szó szerint rosszul voltam, és átkoztam a koli fejest, hogy ki a jó frászt kellett beraknia mellém vizsgaidőszak előtt három héttel, de ma reggel hatalmas kő esett le a szívemről. Az első benyomás jó volt, a második még jobb, azt hiszem, jó lett ez a lakás. már csak annyi kellene, hogy mindünket visszavegyenek, ha mással nem is, legalább fellebbezéssel. Még egy papírt várok, aztán véglegesíthetem a jelentkezésem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése