Úgy tűnik, vagy túl jó volt a légkondi az ifjúsági szállón, vagy itt volt túl jó a huzat, mert ma reggel sikeresen torokfájásra ébredtem, bár ez mostanra elmúlni látszik, szerencsére.
Egyszer állítok be a hétfő reggeli órámra smink nélkül, sportcipőben, bedagadt szemekkel, és mikor máskor szúrna ki a tanár? Jellemző rám, hogy mindig a legrosszabb formámat látják, bár a hétfő az egyetlen nap, amikor úgy kelek, hogy ma legalább ki kéne nézni valahogy, a hét többi napján örülök ha bevergődök valahogy időben órára, nem, hogy még vakolattól, vagy magas saroktól is szenvedjek (igaz, sikerült vennem egy nagyon kényelmes csukát, főleg ahhoz képest, hogy tűsarkú, de azért ahhoz is kell némi egyensúlyérzék, ami bizonyos koffeinszint alatt ismeretlen fogalom nálam), szóval ha már a hét legtöbb napjára lefoglaltam a lestrapált szerepet, legalább akkor ki szoktam nézni valahogy. Na, ez ma ne jött össze. De legalább már a vizsgakörülményeket tudom, jövő hétre pedig minden tiszta lesz. Most épp a zh-ra kellene tanulnom, amit kemény két óra múlva már megírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése