Törvények...

Komolyan, egyre biztosabb vagyok benne, hogy amikor a legkevésbé várnám, számítanék rá, vagy viselném el a társaság bármilyen formáját, és különösen, amikor a legalkalmatlanabb vagyok rá, kell ráakadnom. Ilyenkor, mikor az orromon alig kapok levegőt, a szemeim be vannak dagadva, és szokás szerint kialvatlan vagyok, bár ez utóbbit kezdem megszokni - kezd beszélgetni velem a srác, aki tetszik, ilyenkor akarnak beszélgetni a tanárok, ezt a napot választja ki az ismerősöm, hogy két hónapban egyszer bejöjjön órára, ilyenkor botlok bele a szomszédba a boltban, buszon, majd villamoson, és ilyenkor vannak a legjobb órák is. A most délutánitól egész felébredtem, és, ha nem kellene minden öt percben orrot fújnom, jól is érezném magam. Igaz, hogy a szokásos fél liter energiaital helyett most csak vizet hoztam, mert energiaital nem igazán passzol semmiféle bogyóhoz, és semmi kedvem kifeküdni a kombótól. Most megengedtem magamnak egy kávét abban a reményben, hogy kétszázasból az automata képes visszaadni egy százast, amit persze két ötvenesbe kellett megkapnom, a bevásárlókocsiérmém a másik kabátomban hagytam, százas nincs nálam, így ma sem fogok eljutni a boltba, és szar majonézből kell kihoznom holnap egy normális salátát...
Húsvétig talán felélem a fagyasztó tartalmát, amit muszáj lesz, mivel mikor anyum megkérdezte, mit akarok hozni otthonról, a szokásos három dolgot kértem: húst, húst, húst, amihez itt nagyon ritkán jutok - egyrészt, mert drága, másrészt, mert lusta vagyok megcsinálni. És, ahogy hallottam, lesz mivel telepakolni a fagyót, a kedvemért még a kedvenc sütim is megcsinálja - legalábbis megígérte -, muszáj lesz valahogy kiüríteni a részem.
De, legalább nem kell kaját vennem most két hétig, csak olcsó sajtért, meg majonézért kell valamikor ellépnem - csak legyek már túl a házi határidején, holnap meg kéne írnom, annyival kevesebbet kell majd tejesíteni a vizsgán, ami nem árt ebből a tárgyból. Igaz, hatodik féléves, de kellett a kredit, és most már illene teljesíteni is...