Három napja valahányszor a normális közelébe kezd konvergálni a véralkoholszintem, azonnal vissza kellett emelni. Ennek eredményeképp egy kissé dehidratált, és kialvatlan vagyok, de végre itthon vagyok - holnap reggel ötig, mivel megint megyek el két napra. Remélem, ezúttal normálisabb szállást kapunk, mint amin az elmúlt két éjszakát ellett töltenem.
A részletek: szakközépiskolai kollégium, konyhában semmi gép, még egy mikró se, koedukált wc, zuhanyzó, fiúk a folyosó másik felén, velünk szemközt, társalgó az ajtónk előtt, és négyágyas szobák. A bor sokat javított a körülményeken, és sokkal elviselhetőbbé tett mindent. Igaz, hajnal hatkor keltem mindkét nap, hogy nyugodtan tusolhassak, és elrendezhessem magam, bár azt inkább macskamosdásnak nevezném ahhoz képest, amit ma estére tervezek. Most kipakolok, bevásárolok, bepakolok, aztán reggel hajrá.
A borokról: az első nap alig csúszott le valami; az első korty után jött vissza minden, és elsőként kellett felavatnom a kiöntőt, amit egy srác meg is örökített. Egy másik pedig azt, mikor fenékig húztam... második nap vagy nagyságrendekkel jobb borokat adtak, mint előtte, vagy én edződtem bele, mert mindent megittam, aminek következtében este, sötétben kissé alacsonyabbnak hittem a buszlépcsőt, mint amekkora valójában volt. De legalább lefelé nem volt gond vele, mert attól tartottam jobban, miután végigittuk a vacsorát, és, bár a borok nem voltak olyan jók, mint a reggeliek (igen, reggel, még dél se volt, de mi már ittunk), mind lement. A rossz inkább a kaja volt, a babgulyás csak azért volt ehető, mert benne volt pár üveg vörösbor, de nem bántam volna, ha legalább a kajához illő borokat szolgálnak fel, vagy legalább bor mellé nem túrós rétest kell enni, egy szelet húsnak nagyon tudtam volna örülni...Ma reggel már többnyire a fiúkat itattam, és bár negyedannyit se ittam, mint tegnap, sokkal erősebbek voltak, és sokkal jobban éreztem a hatásukat. Igaz, az is lehetett a baj, hogy a többi hellyel ellentétben itt se kaja, de még egy pohár víz se volt, amit megihattam volna köztük, ráadásul a kóstoló másik fele egy masszív, centi vastagon penészes falú pincében volt, ami talán rá is segített az egész hatására. Talán ezért bizonyult ihatónak az a két vörösbor, a muskotály más kategória, az mindig jó, bár nekem, aki az édeseket szereti, már nekem is kissé túl édes volt. jobb volt az a tegnapi félédes sorozat.
Hogy a komolyabb részére is kitérjek: ez volt az első olyan több napos utam, amikor honvágyat éreztem. Ez alatt nem azt értem, hogy visszavágytam a házba, ahol felnőttem. Oda vágytam vissza, ahova mindig örömmel térek haza, ahol jól, és biztonságban érzem magam: a kollégiumba. Talán furcsán hangzik, de mivel gyakorlatilag itt lakok, talán meg lehet érteni, hogy kiszámíthatatlan napjaim közt ez az egyetlen állandó pont. Egy darabig. Ha visszavesznek, akkor egy kicsit tovább.
Úgy tervezem, hogy most az egészes busszal bemegyek vásárolni - bár van olyan jó idő, hogy lehet, nem fogom megvárni, hanem nekivágok gyalog, mert az út is egész járható állapotban van -, mert ott árválkodik a hűtőben a sajtom, margarinom, jóféle szalámim, de egy szelet kenyér nem sok, annyim nincs hozzá. De legalább már a cora kártyám megjött, így nem megy veszendőbe a pont...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése