Pakolás II

Végül mégiscsak bőrönd lett, és a végén abba is alig fértem bele. Okos lány három napra képes egy heti cuccot elrakni, és még nem is tettem sampont, hajszárítót, ápolót, meg hasonlókat, csak amiket nagyon muszáj... Mielőtt azonban nekiállhattam volna, közbejött egy kis bökkenő: azzal nem számoltam, hogy 40°C-on mosva is képes összemenni a kedvenc farmerem, így mehettem az egyetlen vasárnap délután is nyitva tartó helyre, ahol lehet nadrágot venni: Tesco. Végül nagy nehezen találtam is egyet, ami megy a (szintén ott, véletlenül megtalált, de tipikus szerelem első látásra) kabátomhoz, ami meg a csukámhoz megy. Így megint elköltöttem a havi kajapénzem, de nem is baj. Vannak még tartalékaim, amikkel kihúzom húsvétig (van még egy adag krumpli a fagyóban, meg van nyers is a dobozban, sajt van, öntetpor van, tej van, ha nem romlik meg addig, kenyeret nem veszünk, vagy, ha nagyon muszáj, a legolcsóbb vollkornt, van még kisütni valóm, savanyúm, szóval egy darabig mindenképp biztos, hogy lesz kajám. Ha meg elfogy, van egy rakás porlevesem. De, hogy hogy fogom én kimagyarázni, hogy megint ott hagytam tizenegyezret a tescoban, az jó kérdés lesz.